Először kezdjük a tényekkel:

Útvonal:                   Szolnok - Martfű - Szolnok

Táv:                        43 km

Teljesítve:                2h 26' alatt

Időjárás:                  Jellemzően napos, szeles, változékony

Élményeim:

Amióta újra van kerékpárom, ráadásul úgy tűnik, teljesen megbízhatóan is működik (hála érte Vass Sanyinak), azon gondolkodtam, mi legyen az első hosszabb utam vele. A most teljesített távot egy héttel korábban szerettem volna megejteni, de több ok miatt nem sikerülhetett. Az egyik ok én magam voltam...

Most azonban adott volt minden, a kerékpárt (egy kis reklám: Caprine Cherokee) is egyre inkább kiismerem, így nekivágtam. Próbáltam csábítani a fiamat - társaságban mégis könnyebb, jobb szenvedni -, de ő inkább kipihente az előző napi bajnoki fáradalmait, helyette gitározott a szentem. Amíg én adtam le a milligrammokat. Megértettem. Sőt irigyeltem...

Nem akarom túl hosszú lére ereszteni a leírást, mert a 43 km nem az a táv, ahol az embert sok élmény érheti, különben is, más átélni, megint más olvasni róla. Az első hervasztó tapasztalás a nem túl erős ellenszél volt. Ami az én esetemben azért is gáz, mert sajna akkora a támadható felületem, hogy bizony a legkisebb fuvallat is befékez. Ráadásul már Szolnok határain belül éreztem, a keskeny nyereg, valamint az én testtömegem párosításából nem jöhetek ki túl jól. A hitvány szolnoki kerékpárút is fokozta az élményt, csoda, hogy nem fordultam vissza. Még egy szakasz, a Rákócziújfalu Martfű felőli végén lévő volt ilyen pénz lenyúlós kivitelezői munkát sejtető állapotú, a többi, különösen az utolsó szakasz teljesen rendben van. Még szép, nem rég adták át.

Egészen pontosan egy óra telt el, mire a sörgyárhoz érkeztem, akkor már igen kivolt az ülepem, de vitt előre a még meglévő lelkesedés. Rá tíz percre érkeztem a Városházához, ahol gyorsan dokumentáltam a tényeket, kicsit regenerálódtam ott, ahol már nagyon rám fért, aztán vissza a nyeregbe (de nagyon nem esett jól!!!), és irány Szolnokra. A már erősen meglévő kínjaimat enyhítette a végre beálló szélcsend, ami kitartott egészen Újfaluig. Ott aztán mintha elvágták volna, huss, minden erőm elszállt. Hiába számolgattam addig, hogy az oda útnál legalább 20 perccel korábban hazaérkezem, lett belőle 5 perc lemaradás... Egyre többet álltam ki a nyeregből, mert már semmimet sem éreztem, ami a nyereghez ért. Kín volt, no! Egyedül az órámról leolvasott kalória adat miatt lehetett jó hangulatom. Azóta, amióta hazaértem, önmagamat keresem, járni tanulok, és megesett velem az a csúfság, hogy ebéd után lefeküdtem aludni... Csak jönne már a hatás.

Még néhány adat összegzésképp:

Elégettem az órám szerint 7100 kalóriát, átlag 129-es pulzusszám mellett. A szívem maximális terhelése 146-os pulzus volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.