Az egyik közösségi oldalon egy ismerősöm kitett egy szórólapot, amelyen az Ötpróba kerékpáros teljesítménytúrára invitálja Szolnokra a lelkes érdeklődőket, különböző távokon. Azonnal tudtam, hogy nekem ott a helyem, s reméltem, rajtam kívül még sokan így gondolják. Az egyik munkatársam amatőr kerékpáros, vele meg is beszéltük, hogy indulunk. Aztán kimentem a McHale előtti rajthoz, és azt kellett látnom, hogy bizony igen gyér az érdeklődés. Nem is értem, miért ennyire érdektelenek ebben a városban az emberek. Gyönyörű idő, igazi közösségi program. Ha úgy akarom, versenynek fogom fel. Ha a családommal vagyok, akkor jó hangulatban mozgok egy jót. De nem, itt ilyen nincs...

Mérlegeltem, melyik távot is válasszam. A 20 km eleve kevésnek tűnt, hisz' már a múltkor is simán ment a 43. Ahhoz képest a 40 is visszalépés :) , a 80 km viszont félelmetesnek tűnt. Ráadásul 3 órát adtak szintidőnek a megtételéhez, amihez viszont én kismiska vagyok. És nem csak még most, ezzel a súllyal - úgy általában is. Ráadásul nekem mountain bike-om van, ahhoz pedig országúti versenygép kell. Tehát maradt a 40 km - azt még végig tudom ülni a nyeregben.

Mivel versenyen kívül indultam, jó 200 m-es hendikepből eredtem a többiek után. Ami nem is volt baj, mert Tóth Tomival épp azt beszélgettük, hogy az előttem haladók látványa úgyis plusz erőt ad majd. Ez így is ment sokáig, sorra mentem el a hátul haladók mellett, egyre inkább éreztem a versenyzés mámorát. :) Hiszen ezért is indultam elvégre! Aztán jött egy kis baj, ami az egész versenyemet átírta. Outsiderként nem vettem részt a megbeszélésen, amelyen az útvonalat is elmondhatták, így értem el a kőröstetétleni elágazáshoz. Abony felé kihalt volt a táj, Kőröstetétlen felé a távolban két kerékpárost pillantottam meg. Mint egy ragadozó vetettem magam utánuk, jó két kilométer után be is fogtam őket. Ott derült ki számomra két dolog. Egy: a két legényke csupán hazafelé tekert, szó nem volt részükről versenyzésről... Kettő: tudatosult bennem, hogy én épp az ellenkező irányban teljesítem a távot. Ergo: innentől én már csak magammal és az idővel versenyzem... Kis időmbe telt, mire a csalódásomat feldolgoztam, utána azonban a régi tempóban tekertem tovább. A kőröstetétleni ellenőrző pontnál megálltam a kedves hostess hölggyel megbeszélni a helyzetemet, de ő is mondta, hogy semmi baj, haladjak Abony felé. Megkínált egy pohár langyos vízzel, ami még úgy is jól esett, aztán irány a két tornyos város. Ezen a szakaszon találkoztam a 80 km-es gyors különítménnyel, és nem messze Abonytól az én távomon haladókkal. Gyors eszmecsere során tisztáztuk, miért is tudok nekik szemből integetni, aztán ki-ki ment a maga útján. Azért az eltelt idő és a megtett távolság alapján már sejtettem, hogy nem állok rosszul. Amint újra a tetétleni elágazáshoz értem, nem láttam senkit a hosszú egyenesben, így megnyugodva vágtam neki a maradék 5-6 km-nek. Az erőm szép csendben elfogyott, mint legutóbb is hazafelé jövet, de az utolsó emelkedőnek már abban a tudatban vágtam neki, hogy utána 100 m-re már ott a cél. A felüljáró tetejéről már félholtan is le tudok gurulni. Úgy is lett. Félholt lettem, majd legurultam. Alig tudtam leszállni a kerékpárról.

Amint megérkeztem, csak a rendező hölgyet találtam a célban, akitől megkérdeztem, hogy a 40 km-esek közül érkezett-e már meg valaki? Álszent kérdés volt, mert tudtam, hogy olyan nem fordulhatott elő :D , de kellett a lelkemnek a válasza: előttem senki sem érkezett még be. Mivel délre ebédre vártak, sietnem kellett volna, de a kisördög nem hagyott nyugodni: vajon mennyi idővel később érkezik meg a második helyezett? 13 percig vártam, azután már indulnom kellett. Nem rossz egy elhízott öregembertől... Csak szerényen. :)

A tények:

Megtettem a kiírás szerint 1 óra 45 perc alatt 40 km-t (szerintem nincs annyi a táv), átlag pulzusom 138 volt, aminek nagyon örültem. A táv teljesítése közben az órám szerint elégettem 9950 kcalt, valamint a bőröm színe négy fokozattal lett vörösebb....

Csupán magánvélemény: ha már valaki egy tömegrendezvényt szervez, tegyen meg mindent annak propagálásáért. Ez a próba sokkal nagyobb visszhangot megérdemelt volna. A másik: az abonyi út, valamint a kőröstetétleni bekötőút minősége tragédia a versenyzőknek és a járműveknek is. Tudnék is alkalmasabb helyszínt ennél. Na, hol is? Hol is? Jaa, bocs, tévedtem. Nincs olyan errefelé...

Közben megnéztem: egészen pontosan 37 km a táv, így az átlagsebességem 21,15 km/h volt. Csak összehasonlításképp: Tóth Tomi 69 km-t tett meg 2 óra 15 perc alatt. Ez annyi mint: 30,67 km/h.  Icipicit jobb nálam. :D

A bejegyzés trackback címe:

https://fogynek.blog.hu/api/trackback/id/tr54504283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása