Elég gyorsan elért a baj. A pénteki futásról szóló bejegyzésemben jeleztem - és talán kicsit elbagatelizáltam - egy könnyednek tűnő húzódást, amely délutánra már komolyabban megmutatta magát. Hiába kentem be a fájdalmas részt, pihenni nem tudtam vele, mert indulni kellett Budapestre. Az időjárási körülmények sem segítettek, mert a csúszós, latyakos járdákon való járás magában hordozta a rásérülés veszélyét, ráadásul hajnali háromkor, mire visszaérkeztünk, jégpáncél borította a járdákat, én pedig csúszkáltam rendületlenül. Bizonyosan nem használt a sok dupla leszúrt rittberger az izmaimnak. A lényeg, a hétvégére mozgásképtelen lettem, futásról szó sem lehetett, maradt a csökkentett táplálkozás, mint módszer. 

Apropó, táplálkozás. Többen biztattak már egy ideje, hogy mindenképp próbáljam ki a különféle puffasztott/extrudált gabonákból készült "kenyereket", mert azok mennyire jót tesznek az én fogyásomnak. Ettem én már régebben ilyesmit, de semmilyen pozitív élmény nem kötött hozzájuk, viszont annyira meg szerettem volna felelni az elvárásoknak, hogy beszereztem a múlt héten kétféle kenyérpótlót. Kövessük az "együnk naponta többször keveset" alapon így táplálkoztam három napig. Soha többé nem akarok a közelemben  látni hasonlót! Korrekt módon eszegettem azokat az izéket, tettem rá vékonyra szelt sajtot, hozzá szeletelt szalámit. Horror volt. Én szeretem az ízeket, evés közben folyamatosan az járt az eszemben, hogy vérig sértem a másik két alkotórészt, hogy ilyen tapló ízű sivársággal társítom őket. Nem volt öröm az étkezésben, akkor meg minek? Kész, vége, döntöttem, maradok az én módszeremnél - napközben nem eszem.

Ha már így alakult, a hétvégét az én kis projektem tudományos hátterének tanulmányozásával töltöttem. Mindenki tudja, mi az a BMI? Tudtam én is, de eddig nem nagyon érdekelt, hát utánaolvastam. Testtömegindex. Hmm... Utána számoltam egy kicsit, majd összevetettem az eredményt a különböző feltüntetett kategóriákkal. Aztán számoltam újra, mivel az én értékem nem is szerepelt az ott láthatók között. Hú, nagyon rossz kedvem lett. Annyira távol voltam az ideális számoktól, hogy hirtelen leblokkoltam, mert nem éreztem, lenne elegendő erőm végigcsinálni a programomat, mire legalább az elfogadható kategóriába kerülnék. Utána megfordítottam a dolgot. Kiszámoltam, az okosok szerint mennyi lenne az ideális testsúlyom. No, akkor felnevettem. Az én magasságomhoz 78 kg lenne a normális testtömegem felső határa. :))))))))))))) Ez vicc. Aztán utánanéztem, a csontozat is korrigálhat a számokon, de a kalkulátoroknál ezt semmi sem jelzi. Csak kidobja a rideg számot. Hogy miért vagyok esélytelen elérni a tudományosan megállapított értékeimet? Mellékelek gyorsan két régi fényképet.

Az elsőn főiskolás koromban teniszezem. Azon a képen lehettem kb. 95 kg. Tudom, mert a gimnázium után alig-alig tudtam 100 kg alá vinni a súlyomat. A 95 kg a BMI-számítás szerint 30,3-as az eredmény - erősen elhízott. Kikérem magamnak! :)

A másikon a hadseregben vagyok látható, leszerelés előtt. Szerencsém volt, munkásszázadban szolgáltam a népet, a napi 8 gyári munkaórán túl többnyire azzal foglalkozhattunk, amihez kedvünk volt. Tehát az örökös sportolással, a kimaradásokon kívül. (A hétvégi eltávozás nálam nem játszott sokat, fegyelmi okokból a nagy szám miatt...) Szolgálatom második felében a vezetés a fejébe vette, hogy én leszek az "atléta" a században, amihez minden segítséget megadott. Mehettem futni, erősíthettem, igazi kínzásnak vetettem alá magamat. Így tudtam aszkéta életmód mellett lefogyni 80 kg-ra. Kb egy napig. Amint áthelyeztek bennünket, azonnal jöttek vissza a molekulák. A fényképen 90 kg lehetek. Az előzőhöz képest hízelgő, 28,7-es érték jön ki. Az a túlsúlyosnak a felső tartománya. Mindenki döntse el, ízlése szerint dagadt vagyok-e azokon a képeken. Innentől ezt nem tudom komolyan venni. Ha a célomat elérném, akkor is sokkal túllépném az erősen elhízott kategória alsó értékét. Ezek alapján akár abba is hagyhatnám az egészet - de nem fogom. 

Sőt, egy kisebb beruházást is megejtettem, vásároltam egy mellkaspántos pulzusmérő órát, hogy tudjam, mi is zajlik le bennem futás, sportolás közben. A pánttal óriási mázlim van, mert épp átér :) , remélem hamarosan összébb húzhatom. Most folyik a cuccossal való ismerkedés, remélem hamar ki tudom próbálni élőben is. Legkésőbb szerdán, foci közben. Addig is, ma pingpong, csak nem sérülök rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.