Péntek van. Szabin vagyok. Este Dream Theater koncert!!! :) Futni kellene. Havazik. Úgy nem könnyű. De fogyni kell. Akkor menjünk. Fúj a szél, rétegesen, vastagon. Vastagra vastagot...  Gömb. Nyújtás, melegítés - nem az erősségem. Most sem. Kezdjünk neki. Érzem, még nem vagyok gazella. Csúszik a havas térkő a sétányon. Csúszik a lábam is - szét. Hű, ez nem lesz kéjmámor. Sétálok. Futok. De inkább döcögök. Enyhe fájdalom a bal vádlimban. No, mi lesz? Ennyi volt? Úgy sincs kedvem. Ki kell bírnom! Séta. Próbálkozom. Fáj, de nem vészes. Futás-séta-futás-séta.... Egy utcasaroknál Opel Corsa egy kerékkel az árokban. Segíthetek? Megköszönné. Be az árokba - térdig süppedek. Klassz. Adjon gázt! Corsa kirepül a gödörből. Ennyire erős lennék? Megköszöni. Megvan a mai jó cselekedet. Ön-vállveregetés. De kiestem a ritmusból. Nem is volt... Telefon csörög. Csodálatos... Csevegek. Egészen kihűlök. Hajrá, már nincs messzi a cél. De itt már forgalmas az út. Én pedig szégyellem. Futás-séta... Ha jönnek, sokáig séta. Itt a cél, lakótelepi gimnázium. Hátra arc. A havat az arcomba fújja a szél. És a lábam sem élvezi már. Eddig sem. Lehet majd kenegetni. Sietnék, legyen vége. De fáradok. Pingvinmalac botorkál a hóban. Látom magam kívülről. Gyorsan érjek már haza! Még két kép dokumentumnak. Megérkeztem. 25 kiló... Mibe kezdtem én bele? :) De ez most nem fontos. Gyermekkel indulunk Pestre, az Év Koncertjére! Csak a Dream!!! Ajvé!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.